, ,

Malbork – A kereszteslovagok monumentális vára


Az erődítményt a Német Lovagrend emelte a 13. század második felében, hogy aztán innen terjessze ki hatalmát a Balti-tenger partvidékére a porosz földektől Észtországig. A vörös vár ma is uralja a panorámát, és visszatükrözi a Német Lovagrend régmúlt erejét.

A lapfülekre kattintva további információkat találsz!

GALÉRIA
VIDEÓ
ÉRDEKESSÉGEK
  • A vár külső falai figyelemre méltóan nagy területet, 143 571 négyzetmétert fognak közre. Ez több mint kétszerese bármely más európai vár területének – a második helyezett prágai vár is „mindössze” 66 761 négyzetméter.
  • A vár fénykorában 3000 lovag élt itt.
  • A várban található Szt. Anna kápolna a nagymesterek temetkezési szertartásának helyszíne, és tizenegy nagymester földi maradványait rejti.
  • A Dansker” (lengyelül Danisko),  a vár egyik legkorábbi épülete. Egy lovagvárakra jellemző toronyépület, melynek kettős funkciója volt. Egyrészt árkádokra épült, így közvetlenül a folyó vize fölött árnyékszékeket alakítottak ki benne (ezért hívják WC-toronynak is). Másrészt a torony végső menedékként szolgált egy támadás esetén, mert csak egy magasan futó, zárt folyosón keresztül lehetett megközelíteni.
  • A nagy lovagterem fűtését már a kezdetektől a római kori épületekhez hasonló rendszerű, az épület alatt húzódó pincerendszerből táplált padlófűtéssel oldották meg. A várban több fontos helyiséget fűtöttek ezzel a módszerrel.

A nagy ebédlőterem (refektórium) vagy másként lovagterem 30 x 15 méteres, legyezőboltozatát három karcsú, gótikus, gránitból készült oszlop tartja. Ez a helyiség vendégek fogadása és szórakoztatása mellett a rend erejét is hivatott volt reprezentálni, méreteivel és díszítésével minden bizonnyal lenyűgöző benyomást keltett.

PROGRAMOK

A 21 hektáros kastélykomplexum a késő gótikus építészet remekműve: fellegvárból, illetve középső és alsóvárból áll. Az egykor a nagymester palotájaként, ispotályként, refektóriumként, hálóteremként stb. működő termekben jelenleg 21 kiállítás tekinthető meg, melyek közül talán a hatalmas szépségű borostyángyűjtemény a legérdekesebb, de találunk majd porcelánokat és fegyvereket is.

A váregyüttest azonban a múzeumi lét nem elégíti ki: májustól szeptemberig csodálatos fény- és hangjátékokban gyönyörködhet a látogató, van éjszakai vártúra is, míg idén július 18-22. között alighanem a legnagyobb szabású eseményre kerül sor, melynek neve: Malbork ostroma.

“Malbork ostroma” (Oblężenie Malborka) egy szabadtéri  színi előadás, program, melyet minden évben júliusban  rendeznek. A történelem és az aktív szórakozás és tanulás találkozása. Minden évben egy elképesztő előadás születik itt meg, melyben összekapcsolódnak a színházi elemek a történelem rekonstrukciójával. Több mint 300 előadó, lovak, kaszkadőr jelenetek, tűz show-k… A programból nem hiányozhatnak a középkori kézműves mesterségek, konyha, zene és tánc bemutatója sem. Mint a régi időkben, a vár alatt a lovagok felállítják táboraikat, és fellebbentik a középkori hadi élet titkainak fátylát.
Késő este éjfélig még egy speciálisan erre az alkalomra előkészített útvonalon megtekinthető belülről a vár is

Forrás: https://www.lengyelorszag.travel/hu/turisztikai-rendezveny/malbork-ostroma

TÉRKÉP
TÖRTÉNETE

E történet messze Lengyelországtól, a szentföldi Akkóban (ma egy izraeli város) kezdődött, amikor német keresztes lovagok 1190-ben megalapították a Teuton (Német) Lovagrendet. Eredetileg a keresztes hadjáratok sebesültjeinek ápolására hozták létre, rövidesen azonban – pápai megerősítésre – a pogányság elleni harcra szerveződtek. Még magyar kapcsolataik is voltak, hiszen miután Palesztinából kiűzték őket, és Velencében telepedtek meg, II. András királyunk hazánkba hívta őket a délkeleti határvidék védelmére. Nem igazán váltak be, garázdálkodásaik miatt András kikergette őket.

Ezután kerültek Észak-Lengyelországba, Konrád herceg hívására, hogy a pogány poroszokat erőszakkal térítsék Krisztus hitére. A várat 1280 körül kezdték építeni, méghozzá a Német-Lengyel-síkságra oly jellemző anyagból, téglából. A középkori erődítményeket általában kőből vagy földből emelték, ahol lehetett, hegyfokokra, itt azonban valószínűleg a földet gyengének találták, kő pedig nemigen, hegytető meg különösen nem volt a környéken. A vár helye viszont jól védhetőnek tűnt a Nogat folyó (a Visztula egyik mellékfolyója) partján.

1309-ben költözött ide a rend főnöke, Feuchtwenger nagymester, és megalapította a teuton lovagok államát, Marienburgot. Akkortájt készült el a mai belső vár a kápolnával, illetve a lovagok szálláshelyeivel, később az U alaprajzú középső vár, benne a hatalmas lovagterem és a nagymester palotája. Még később újabb falrendszer épült, tornyokkal, bástyákkal, várárkokkal. Az erődítmény körül város is épült, a Nogat folyón pedig élénk kereskedelem zajlott.

Mivel Marienburg veszélyt jelentett a környező államokra, a lengyelek a litvánokkal szövetkezve 1410-ben, a tannenbergi csatában legyőzték a lovagrend csapatait, a nagymester elesett, de a várat csak 1457-ben tudták bevenni. Ez megpecsételte a Német Lovagrend sorsát, visszavonultak Kelet-Poroszországba. Ráadásul Brandenburgi Albert nagymester áttért a lutheránus hitre, ami két részre osztotta a lovagrendet. 1809-ben Napóleon elrendelte a feloszlatását, ezzel egyházi jellege meg is szűnt. A rend mindezek ellenére ma is létezik, elsősorban karitatív tevékenységet lát el.

Marienburg, azaz Malbork azonban élte tovább az életét, lengyel kézen. Fenntartására, felújítására azonban nem volt pénz. 1626-tól három évre svéd kézre került. Új birtokosai kilenc földbástyával próbálták megerősíteni, aztán a lengyelek újból visszavették. 1772-ben az erődítmény ismét gazdát cserélt, ezúttal a poroszok foglalták el. A belső várat átépítették, nem éppen előnyére, középkori jellegét jószerével elvesztette. 1807-ben Napóleon csapatai szállták meg Malborkot, majd kivonulásuk után a poroszok megkezdték a vár helyreállítását a kiváló építész, Conrad Steinbrecht irányításával.

A hosszú évtizedeken át tartó restaurálási munkálatok éppen hogy befejeződtek, amikor elérkeztünk a második világháború küszöbére. Magas rangú náci tisztek előszeretettel tartottak a várban fényes estélyeket, fogadásokat. A háború rettenetes pusztítást végzett, a várnak csaknem 80 százaléka súlyosan megrongálódott a német és szovjet csapatok közötti harcokban. Az utolsó náci erők 1945 januárjában hagyták el Malborkot, kincseinek egy részét ők, a maradékot a szovjetek hurcolták el.

Forrás: http://nol.hu/utazas/archiv-405467-216998

NAPJAINKBAN

Restauráció és világörökséggé válás

A 20. század második felében végre felfedezték kulturális és turisztikai jelentőségét, és a vár teljes körű felújításába fogtak. 1997 óta az UNESCO a világörökségek közé sorolta. Ma már újra régi fényében pompázik, a restaurációs munkák és az ásatások folyamatosan zajlanak, bár igencsak a végükhöz közelednek. Már alig látni leomlott tornyokat vagy romos falakat. Az épületet szakértő történész felügyelettel állították helyre, hogy megőrizzék annak autentikus, gótikus jellegét.
Az eredmény lélegzetelállító.

Malbork vára napjainkban

A vár ma egy hatalmas múzeumkomplexum. A lapidárium, a helytörténeti-, régészeti- és mezőgazdasági tárlatok< mellett a korhű módon berendezett konyha, börtön, malom, a lovagtermek, és a nagymester rezidenciája sokat segítenek abban, hogy az ember vissza tudjon repülni gondolatban a régmúlt korokba. Az igazi látványosságok azonban a fegyvertár, a gazdagon berendezett kápolnák, a felső vár tornyából nyíló végtelen panoráma és a számtalan mesterművet rejtő borostyán múzeum.

Bár a hely kedvelt turistacélpont, a sok látogató szinte elvész a hatalmas területen, így nem kell félni, hogy a hely romantikáját, intimitását elnyeli a tömeg. A szűk folyosókon és gyilokjárókon, a hangulatos várkertben és a bástyákon bolyongva észrevétlenül repül el egy teljes nap. Aki ide látogat, nem mulaszthatja el, hogy átsétáljon a vártól nyíló gyaloghídon, hogy a Nogat bal partjáról teljes pompájában csodálja meg a vöröslő épületegyüttest.

A folyó felőli látványt a két kör alapú vízibástya uralja, amelyeknek fontos szerepe volt a vár fenntartásában, tekintve, hogy a középkorban a vízi volt a leghatékonyabb szállítási forma. Nem véletlen, hogy a vár helyének a Visztula-delta egyik mellékágát szemelték ki.

Malbork városa, köszönhetően a hatalmas erőnek, ami benne székelt, Hanza-várossá nőtte ki magát a középkor végére, amely roppant gazdagságát a borostyán kereskedelem monopóliumával tette teljessé. A középkori városból mára már semmi sem maradt, kivéve a vár szomszédságában álló, Keresztelő Szent Jánosról elnevezett templomot. A téglaépítésű kegyhely tökéletesen beleillik a vár és a folyó által alkotott utánozhatatlan látványvilágba. Hiszen a Nogat fölé magasodó vár és a víztükrön megkettőzött képe szinte kiabálnak a látogatók arcába, hogy „jól nézz meg, mert ennél hatalmasabb lovagvárat soha, sehol nem fogsz látni”.
Forrás: http://lengyelorszag.szallas-utazas-ajanlo.com/a-lovagvarak-netovabbja-malbork

Szólj hozzá!

1 Comment : "Malbork – A kereszteslovagok monumentális vára"

Visszajelzés
avatar
Rendezés:   legújabb | legrégebbi | legnépszerűbb
Andrea Valentinyi
Vendég

Beraktam a bakancslistámra 🙂

wpDiscuz